Ezúton kívánunk mindenkinek boldog új évet! Januárban a Kolibri Pincében és Tatabányán találkozhatunk. Várjuk a bejegyzéseket... :)))
Boldog új évet!
2009.01.08. 10:33 | nógrádi tanárnő | 2 komment
Utazás
2009.01.07. 23:30 | Zita (az osztályból) | Szólj hozzá!
Nógrádi tanárnő "enyhe" nyomására végre újra írok.... Igen pörgös volt az elmúlt időszak. A múlt év januárjában naponta hallgattam a "nekem szóló" mondatokat. Majd sorra járva a városokat különböző "szerencséseknek" adtam át a "szerepemet". Elérkezett a november és vele a lengyel turné, a monodráma fesztiválok füzérével, ahonnan szép sikerekkel tértünk haza. No és egy fontos tapasztalattal: nem kellett volna elhanyagolni azt az orosz nyelvet! Ugyanis a különböző nemzetiségű csoportokkal ez lett volna a közös nyelv... Az első állomás Wroclaw: a fesztivál egyik fő díja. Mellesleg pedig életem első találkozása egy színházi macskával, aki amúgy az előadásokkal szemben a próbákat preferálja. Innen egy rövid kirándulás egy Klocko nevű kisvárosba, amelynek a közönsége állva tapsolta meg előadásunkat. Következett Torun, ahol a többi lengyel várossal ellentétben, egy osztályteremben adott elő Klamm tanár úr. Itt, annak ellenére, hogy iskolában voltunk (vagy talán éppen ezért) a tanítás előtt egy igazi tűzoltó ellenőrizte, hogy minden rendben van-e. Varsóban mi nem vesztünk el, azonban a közönségünk nagy része sajnos igen, ugyanis a helyi színművészetiseket a vizsgáik elrabolták. Vagy lehet, hogy hűen az egyetemi hagyományokhoz, ezt az előadást egyszerűen ellógták?
Színház 40
2008.11.19. 14:45 | nógrádi tanárnő | Szólj hozzá!
A Színház c. folyóirat novemberi, jubileumi számában olvasható az esszéíró-pályázat nyertes alkotása, Nyulassy Attila-Ugrai István-Zsedényi Balázs írása A színház középiskolába megy címmel. És Klamm tanár úr ajánlásával.
Őszi maraton 2.
2008.11.19. 14:42 | nógrádi tanárnő | Szólj hozzá!
... és akkor jött egy gyulai vendégjáték. És két szálon tovább az események: két budapesti iskolában, a Kőrösi Csoma Gimnáziumban, és a Szent Angéla Gimnáziumban játszottunk (utóbbi előadásunkat az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet jóvoltából).
Van egy új "jó tanár" listánk, tehát:
A jó tanár
szigorú
következetes
nagy tudású
és ennyi...
nem baj, ha emberséges, de nincs más dolga, mint a tudás átadása. hát így.
A tatabányai Jászai Mari Színház szervezésében Klamm tanár úr egyre többet jár Tatabányán is. Legutóbbi - nem kicsit vérfagyasztó- előadásunkat ismét tanári karnak játszottuk...
Őszi maraton
2008.11.19. 14:28 | nógrádi tanárnő | 2 komment
Némi nyári pihenő és fesztiválozás után gyorsan és hirtelen gyorsulással indult Klamm tanár úr tanéve - ezúton is elnézést kérünk a Tisztelt Olvasótól, hogy bizony-bizony elmaradtunk a naplónkkal!
Könnyed kezdésünk volt szeptemberben a Vörösmarty Gimnáziumban, ahol a t. tanári kar edzette velünk magát az új feladatokra... :)))
Októberben az egri Forrás Gyermek-és Ifjúsági Házban 2 előadással borzoltuk a kedélyeket, majd Szombathelyen tetőztük be a hónapot, ahol hatszor is alkalmunk nyílt találkozni tanárokkal-diákokkal. Külön örömet jelentettek a hosszúra nyúlt, és igen tanulságos beszélgetések. Íme egy nézői összefoglaló:
Minden tanár gyilkos - Klamm háborúja a Weöres Sándor Színházban
Melhardt Gergő, 2008, október 19 - 13:05
Rovat:
Szása öngyilkos lett, de ennek már egy éve. Ez egy dolog. Az meg egy másik, hogy emiatt a VII. b osztály hadüzenetet küld Klamm tanár úrnak, amiben kérik tőle, hogy nyilvánosan kérjen bocsánatot, amiért tavaly nem adta meg Szásának a kettest németből, hogy leérettségizzen, és emiatt felakasztotta magát. Persze Klamm erre nem hajlandó. A sejtelmes ismertető szöveg mögött (ami nem ez a fönti, ezt csak én találtam ki, a sejtelmes ismertető a színlapon szerepelt) egy néhány éves német monodráma, azaz egyszereplős színdarab áll, amelyet Magyarországon először Scherer Péter ad elő (a rendező Novák János) néhány hónapja a Kolibri Színházban Budapesten és a Weöres Sándor Színház Csigapad-diákbérletének első előadása volt.
Egészen furcsa megoldás, hogy a nézőtér majdhogynem (sőt, egészen) az előadás része, sőt, a nézőtér első sorai iskolapaddá átalakítva maga a hetedik bé, akik miatt Klamm minden nap egyre idegesebb, néha komédiába áthajló jeleneteket előadva emiatt. Az egyik percben még békésen(?) ír Goethéről a táblára, aztán hirtelen eldobja a krétát és az osztálynak szegez egy kérdést – hát milyen tanár ez? Furcsa, az biztos. Furcsa az is, hogy már nyolc éve feljegyzéseket gyűjt a tanárokról és a diákokról (például hogy a tornatanár az órája után a kerítés mellé vizel), amiket a pincéjében tárol – és azt gondolja, majd egyszer valamire felhasználja. Persze aztán nem használja fel semmire. Furcsa az is, hogy ahogy elkezdi mesélni a reggeli történéseket, hogy megvágta magát borotválkozás közben, az egész egyre inkább kezd átmenni egy szürrealista látomásba, főleg a rész csúcspontjánál, mikor a tanári asztalon fekve beszél arról, hogy a vécécsésze oldalára írta fel az élet lényegét (három szóban!) és az arra járó csótányt szétrágta…
Nem csak furcsa Klamm, de nagyon ellentmondásos is. Amint már írtam, mintha mániás depressziós lenne, a „normális” és „őrült” időszakai váltogatják egymást; ahogy előrehaladunk a történetben, egyre több az „őrült”, míg elérünk a darab csúcsáig, és megint egy viszonylag normális néhány perccel ér véget az előadás, amikor a néző még nem sejti, hogy mi lesz a befejezés. Ellentmondás még, hogy míg az első és a második jelképes nap között (amiket csengőszóval választ el) még békésen fütyörészve fogyaszt el egy pohár vizet, az utolsó napon már üvegből issza a vodkát, ellentmondva saját elveinek, miszerint soha nem iszik üvegből.
Amikor körülbelül egy és negyed óra után a terem elsötétül, Klamm kimegy, visszajön, kimegy, visszajön a tapsra, a néző még mindig gondolkodik, olyan nagy hatással, szinte sokkoló hatással volt rá az előadás. Aztán szerencsére Scherer Péter – aki ekkor már nem Klamm, csak Scherer Péter – szól, hogy mindenkit várnak néhány perc múlva egy kis beszélgetésre a darabról, amin sokan ott is maradtak. Néhány egészen buta kérdést leszámítva (például hogy mennyi volt a betanult szöveg) ez is nagyon érdekes volt.
Scherer Péter, azt hiszem, hatalmas feladat elé állt – nem hiszem, hogy könnyű lekötni ilyen sok fiatal figyelmét és mindeközben ilyen hitelesen alakítani Klammot. Az sem zavarja meg (habár miért is zavarná?), amikor néhány néző olyankor nevet, ami lehet, hogy ugyan viccesen hangzik, de a tanár előadásában sokkal inkább tragikus és egyáltalán nem nevetnivaló. Ráadásul lelkileg is megterhelő lehet egy nap háromszor (mert itt Szombathelyen a sok bérletes miatt egy nap három előadást kellett tartani!) megőrülni, aztán fél óra múlva megint kezdeni előről normálisan…
És hogy mi az élet végső lényege, ami olyan fontos, hogy utolsó üzenetként a vécécsészére lehet felírni? Ott van a címben. Minden tanár gyilkos.
Köszönjük , Gergő!
folyt.köv.
Itt már mindenkinek elment az esze???
2008.10.31. 15:48 | wellerdiek tanár úr | Szólj hozzá!
http://index.hu/politika/bulvar/zegsztr0100/
Úgy látszik a némettanároknál valami járvány lehet...
U. tanár úr gondolatai
2008.08.18. 14:36 | nógrádi tanárnő | Szólj hozzá!
„MINDEN TANÁR GYILKOS” – Klamm tanár úr ezt írta fel saját vécéje csészéjére, amikor elesett a fürdőszobában, és eltöltötte ez az íz, a hatalom íze, ahogyan egy svábbogarat élvezettel roppantott ketté a fogai között. Nagyon fontos, ahogyan fogalmaztam akkor, ha emlékszel. „Nekünk nem az a feladatunk, hogy szeressünk benneteket.” Ez senkinek sem számít. Persze, mi a szeretet? Sokféle formája van ennek. Van az érzelmes szeretet, valóban: a családomat, a barátaimat érzelemmel és szívből szeretem. Mit kell, hogy a diák érezzen ahhoz, hogy azt érezze: szeretem. Kell-e erre törekednem? Én azt hiszem, hogy nem, mert ez nem lehet feladat, nem viselkedhetünk úgy, mint a valódi szeretteinkkel: nem vállalhatjuk át a problémát, nem oldhatjuk meg helyettetek az életet, nem válaszolhatunk helyettetek a magatokat illető kérdéseitekre. Nem apás- és anyáskodhatunk, megóvva még a szellőtől is a diákot. Mert ez csak négy-öt-hat-nyolc év. Mi lesz, ha kikerülve az iskolából már nem lesz senki, aki megoldja helyettünk a gondjainkat? Ha elhitetjük azt, hogy mi jobban tudjuk, mi kell nektek, mint ti magatok, ha elhitetjük azt, hogy egy jobb jeggyel megoldható a probléma, ha elhitetjük azt, hogy elég valami, amivel elfedjük a problémát, ha elhitetjük azt, hogy elég, ha csak elmondjátok, amit akarunk, és éreztetjük, hogy az egyetlen elvárás, ami az életben van, az a miénk, akkor hazudunk. És szisztematikusan ezt tesszük. Nem megoldunk, hanem elfedünk. Nem hosszú, hanem rövid távra gondolkodunk. Azt a személyiséget, amit öntudatára kellene nevelni, bedolgozzuk a masszába. Minden tanár gyilkos, és élvezettel öl.
A szeretet, amiről itt szó lehet, nem más, mint az egyszerű, emberként való szeretet, amit fel kell ajánlani mindenkinek. Lehet, hogy már veszett fejsze nyele, az is lehet, hogy rosszul szeret az ember (ezt is tanulni kell). Lehetnek prekoncepcióink és előítéleteink is, de ne szégyelljük: fogalmazzuk meg, mondjuk ki őket, hogy szembenézhessünk velük és megváltoztathatóak legyenek a sommás ítéletek. Meg kell kísérelnünk észrevenni, mi az érték a másikban. A gyerek nem célpont, nem áldozat, nem produktív egység, hanem kommunikációs partner, aki létezik, és ember. Nem kell eljátszanom, hogy valami felkent papja vagyok a tudásnak, és nem várom el, hogy eljátssza: ő csakis azért létezik, hogy ezt a tudást magába szívhassa. Nem hadakozok azzal, hogy én mennyivel többet tudok, mint ő, mert bizonyos dolgokban ő sokkal többet tud nálam. Tisztelem, és ebből vezetem le, hogy ő is tisztelni fog talán engem. Segíteni tudok abban, hogy mintákat és eredményeket mutassak neki. A munka közben alakul ki a cél, aminek lenni kell. Mert dolgozni fogunk, és közben talán párbeszéd alakul ki. Nem irtózom ettől és nem is félek beszélgetni. Ezért vagyunk itt. A párbeszédből viszony, később akár szeretet is lehet, olyan igazi. Én büszke vagyok arra, hogy a legjobb barátaim volt tanítványaim, és arra is, hogy volt tanárom barátja lehetek. Ehhez önazonosnak kell lennem: nem kell tudnom egyetemi szinten előadni, teszem azt, szemiotikáról és esztétikáról, mert nem ez a feladatom. Csak azt tudni alaposan, hogy mit kell átadnom, azt tudni, hogy érdekel, amit erről a gyerekek gondolnak, és azt tudni, hogy mit szeretnék ezzel elérni. Ha célom van, minden adott. És a szabadság a cél elérésének megválasztása. Akinek nincs célja, csak maga a tevékenység, az beleőrül.
Klamm tanár úr is beleőrült. Bevallom, hogy könnyes szemmel néztem az embert, aki azt csinálja, amit én, de már régen elfelejtette, miért van ő ott. Közben diák voltam. Ott ültem én is, az osztálytársam, Mark mellett, és hallgattam, amit róla mondott a tanár úr, aki ellen háborút indítottunk, mi, a 7.A osztály, mert nem engedte Szasát érettségire, és ő öngyilkos lett. És mindent értettem. Klamm tanár urat nem érdekelték a gyerekek, de valójában Goethe sem. Az élete maga lett a háború, csak meglepődött, hogy ezúttal, mivel túllőtt a célon, a gyerekek felvették a kesztyűt. A harc minden elemét kipróbálta: frontális harc, propaganda, árulás, zsarolás... Valójában nem a háború az újdonság, hanem az, hogy ezt fel is vállaltuk. Hihetetlenül felkavaró volt végignézni, ahogy lehámozódik Klammról minden álca, és ott áll maga az ember, aki a vég előtt pontosan tudta, mit kellett volna tennie, és sosem fogjuk tudni, egész pontosan miért nem tette úgy mégsem. Hogy miért vált alkalmatlanná, miért vált emberi ronccsá, miért lett szánalmas hadfiutánzat a tanárból. Már jóval azelőtt, ami Szásával történt. Mert az már a következmény. Következménye ennek a rendszernek, ennek a társadalomnak. A mi következményünk. Ami csak áldozatokat produkál.
Használjuk mindazt, amit Klamm tanár úrtól tanulhatunk. Mert Klamm tanár úr éppen ezzel lett – tudtán és akaratán kívül, ám az őt alakító nagyszerű színész szándékának és elemző, csak szuperlatívuszokkal jellemezhető alakításának megfelelve – valóban Tanár (nagy kezdőbetűvel), megtanít valamire, amit korábban talán nem tudtunk, vagy nem láttunk ennyire élesen. Tisztán és világosan, együtt mondjuk ki: a háború, ha mindkét fél abbahagyja, nem szed több áldozatot. Tegyünk érte! Együtt: diákok és tanárok. Ez a valaha volt legfontosabb tananyag, amit iskoláról és az életről tudni lehet.
B. tanárnő levele
2008.08.18. 14:34 | nógrádi tanárnő | Szólj hozzá!
Egy A/4-es lap, Klamm háborúja kapcsán
Nehéz röviden, áttekinthetően rendszerezni a darabbal kapcsolatban csapongó gondolataim. Ami valószínűleg azt jelenti, hogy hetekkel később is a látottak, hallottak, átéltek hatása alatt vagyok.
Az első, ami megfogalmazódott: hogy a tanár is ember, s mint tudjuk, követhet el hibákat. Bár néha kételkedem, hogy ez megengedhető-e egy pedagógusnak, ha valóban felelősséggel viseltetik a gyerekek iránt. Persze mindenki hibázhat, csak vállalja azt, és ha kell, kérjen bocsánatot. És Klamm? Lehet, hogy ő szakmailag nem követett el baklövést, de biztosan oka volt annak, hogy a gyerekek őt tartották felelősnek a történtekért. Nem szakmailag, hanem emberileg vált teljesen alkalmatlanná a pályára, s a darabban szépen követhető volt az összeomlása. De ami igazán megmozgatja az embert ebben a darabban, az a tükör. Óhatatlanul elkezdtem hasonlítgatni a megjelenő karakterekhez először csak kollégáimat, majd önmagam is. Úristen, én is ilyen vagyok? Én is gyilkos vagyok? Hiszen minden tanár gyilkos?! És talán, ha a szó szoros értelmében nem is, de biztosan követünk el akaratunkon kívül is olyan hibákat, amivel „megölünk” egy-egy kis darabot a ránk bízott gyerekekből.
Elgondolkodtam, vajon én mit csinálok rosszul. Hogyan kell folytassam a munkám úgy, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzam?
Még gondolkodom – és reménykedem. Próbálok minél többet beszélgetni a diákokkal, s nem elsősorban a szakmáról. Róluk, rólunk, emberekről. Ez talán segíti a jobb megértést, s ha a kialakult kommunikációban mindenki számára ugyanazt jelenti egy adott szó, talán elkerülhetőek lesznek a félreértések. S így talán nem leszek „sorozatgyilkos”.
Ami biztos, hogy a színháznak ez a formája lényegesen közelebb hozza hozzánk a problémákat, nehezebb távolságot tartani a darab és a valóság között. Önkéntelenül is részesévé leszünk a történteknek. Nagyon sok ilyen és ehhez hasonló, a diákokkal közösen átélt élményre lenne szükség. Segítene, hogy könnyebben észrevegyük saját hibáinkat, és ezzel párhuzamosan meglássuk a gyerekekben az értékeket.
Biztos vagyok benne, hogy azokban az iskolákban, ahol a tanár és a diák ismeri, elfogadja egymást, sokkal eredményesebb a munka, és például az iskolai agresszió sem kerül elő soha témaként. És a sor folytatható. Nem a száguldó gondolataim fogytak el, hanem a lap telt be!
vakáció
2008.08.18. 14:32 | nógrádi tanárnő | Szólj hozzá!
Klamm tanár úr természetesen nem ismeri a vakáció fogalmát - a tanár nyáron is tanár! Amíg mások, köztük a fiatalabb kollégák, ugye, két hónapra kivonulnak a forgalomból, Klamm tanár úr fáradhatatlanul küzd tovább!
Júniusban a POSZT Off programjában Pécsen vendégeskedtünk, Vatai Éva tanárnő védőszárnyai alatt. A Múzeumok Éjszakájára az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum hívott meg minket - a 40 fok és a nulla óra harminc perces kezdés ellenére nagyon jól éreztük magunkat. Júliusban Szegeden, a Thealter Fesztiválon töltöttünk el egy szép nyári estét - külön köszönet Julinak, aki mindenben nagy segítségünkre volt.
Továbbra is nagy öröm a közvetlen találkozás, a beszélgetések lehetősége, az együtt töltött idő - éljen a közönség!!!
Újult erővel vágunk bele az új évad - bocsánat, tanév - megpróbáltatásaiba, várjuk továbbra is a kommenteket...
Bemelegítésül álljon itt az előző évad két nagyon fontos írása az előadásról. Azért olyan fontosak ezek a gondolatok nekünk, mert a front tanár-oldaláról érkeztek, tanár-emberek írták le őket. És ezért csináljuk ezt az egészet...
(Diák-oldal, Ti jöttök!)
Klamm tanár úr mindent visz
2008.05.18. 17:35 | wellerdiek tanár úr | 7 komment
A márciusi Egri Monodráma Fesztivál megnyerése után május 10-én a Gyermek- és Ifjúsági Színházak IV. Biennáléján is győztesnek hirdették ki a Klamm háborúját Kaposvárott. A kétévente megrendezett színházi mustrán az előadás két másik Kolibri produkcióval megosztva kapta az Üveghegy-díjat. Scherer Péter alakítása tehát két indulás - két győzelemnél jár, és a Pécsi Országos Színházi Találkozón is látható lesz - bár ott nem a versenyprogramban. Gartulálunk, Pepe!
kapcsolat
2008.04.28. 17:11 | Zita (az osztályból) | 1 komment
Ha a tanár és a diák között nincs tisztelet, akkor nincs semmi!
Kérés
2008.04.28. 11:04 | nógrádi tanárnő | Szólj hozzá!
Kedves 9.D-s és mind a többiek!
iszonyúan boldogítana minket, ha az előadással kapcsolatos véleményeket/cikkeket/képeket mi is megkaphatnánk! tényleg fontos lenne!
ezennel kérünk mindenkit, hogy ha nem nagy fáradság, küldje el nekünk a klamm.haboruja@gmail.com emil-címre, vagy a Kolibri Színházba (1061 Budapest, Jókai tér 10.)
nagyon köszönjük!
Használati utasítás
2008.04.23. 15:43 | klamm tanár úr | 3 komment
Mit tegyen a tanár, ha jó tanár akar lenni? Használati utasítás diákokhoz
© Karinthy Frigyes Gimnázium diákjai
- köszönjön
- tudjon rendesen angolul (kéttannyelvű suli)
- akarja megismerni a diákjait
- tegye érdekessé az órát
- ne legyen szeszélyes
- ellenben lehetőleg legyen következetes
vélemények?
és a jó diák, ő milyen?
(ui: figyelem! az iskola büféje világszínvonalú!)
Tanulás???
2008.04.22. 17:06 | Zita (az osztályból) | Szólj hozzá!
Soha senki nem akar tanulni. Én fáradt vagyok tanulni. Szórakozni szeretek. Sörözni a haverokkal.
Felelősség
2008.04.15. 16:06 | Zita (az osztályból) | Szólj hozzá!
Nem biztos, hogy egyedül a tanár felelős azért, ha a dogok negatív irányba fordulnak.
Az osztály és Klamm
2008.04.14. 14:20 | nógrádi tanárnő | 2 komment
Legutóbb a Teleki Blanka Gimnáziumban jártunk, ahol igazán jó hangulatú beszélgetést sikerült összehozni, köszönhetően a tanár úr értő közreműködésének is. Köszönjük! A kilencedikesek ugyan kicsit csendesebbek voltak, viszont a kamerák remélhetőleg őket sem zavarták...
Itt is, meg általában a beszélgetéseken előkerül, hogy mi is a szerepe az iskolai osztálynak, vagyis hát a közönségnek, vagyis hát...
Kaptunk mi már ezért rossz kritikát: nem ér úgy csinálni előadást, hogy megszólítom a nézőt abban a hitben, hogy úgysem mer reagálni...
Erről van szó? Szerintem lehet reagálni. Bár a darab pontosan meghatároz egy szerepkört az osztály számára, ha figyeltek, ez az első percekben világosan kiderül (nem lövöm le a poént), de ezeken a "játékszabályokon" belül minden megengedett, csak tudni kell, mi az, ami belefér. És érdemes figyelni, mi történik bennetek ebben a szerepben. A többi már Klamm tanár úr dolga...
Diavetítő
2008.04.14. 14:05 | nógrádi tanárnő | 2 komment
A kései Balogh Zolinak üzenem, hogy a diavetítő valószínűleg érintkezési hibás, de a Klammnak ahhoz sincs semmi köze...
A Klamm háborúja a legjobb előadás
2008.04.01. 12:17 | wellerdiek tanár úr | Szólj hozzá!
A IV. Egri Monodráma Fesztivál legjobb előadásának ítélte a zsűri a Klamm háborúját! A VIII. Egri Tavaszi Fesztivált záró nemzetközi színházi találkozón huszonhárom színdarab közül választotta ki a grémium a három legjobbat, köztük Scherer Péter alakítását. Most szóljatok hozzá!
Amit olvasok...
2008.04.01. 11:15 | klamm tanár úr | Szólj hozzá!
Akiket még az előadáson túl is érdekelnek a tanári lét rejtelmei, azokkal megosztom olvasmányélményemet (mindenhol ugyanaz a helyzet???): egy McCourt nevű ír úriember New York-beli tanítási tapasztalatairól írta a Tanárember című könyvét. Hm.
Leövey és Eger
2008.04.01. 11:07 | nógrádi tanárnő | Szólj hozzá!
Szalad az idő, és rengeteg dolog történik Klamm tanár úr háza táján/pincéjében... Gyűlnek a dossziék... Még húsvét előtt jártunk a Leövey Klára Gimnáziumban, egy gyönyörű, régi énekteremben... Nagyon érzékeny és lelkes csapattal találkoztunk, akik jobbára humán érdeklődéssel voltak megáldva, és hosszan sztoriztunk iskolai történetekről és a színházról is. Köszönjük a szíveslátást, a muffin feledhetetlen volt, különösen, hogy magatok sütöttétek!!!
Március 28-án az egri Dobó István Gimnáziumban játszottunk - és a Gárdonyi Géza Színházban, a Monodráma Fesztivál keretében. Nagyon nagy öröm, hogy az előadás díjat is kapott, de az se semmi, hogy reggel nyolckor a suliban nem aludt el senki, sőt... Bár a beszélgetés nehezen indult, reméljük, kapunk még visszajelzést tanártól-diáktól egyaránt!
Klamm tanár úr mindenhol - Re: Kriszta
2008.03.31. 16:05 | klamm tanár úr | Szólj hozzá!
Kedves Kriszta!
Természetesen az előadás bárhol, bármelyik középiskolában lejátszható, legutóbb épp Egerben jártunk. Ezzel kapcsolatban kérem, lépjen kapcsolatba az előadás "gazdájával", a Kolibri Színházzal! (www.kolibriszinhaz.hu, kolibri@szinhaz.hu)
Remélem, hamarosan találkozhatunk!
üdvözlettel
K.
re: tanárverés
2008.03.25. 12:09 | wellerdiek tanár úr | Szólj hozzá!
http://index.hu/politika/bulvar/vscs887/
nem tudom, hová vezet ez az egész. ha már a diákok vernek minket. ha már nem tudjuk kivívni az alapvető tiszteletet sem. ha közben "röhög az egész osztály".
vajon tényleg harcolnunk kell? háborút indítani minden és mindenki ellen? muszáj mindenkinek bekattannia? és fegyvert fognia?
tényleg minden tanár gyilkos???
Első
2008.03.11. 19:47 | nógrádi tanárnő | 5 komment
hát akkor most elindulunk. kipróbáljuk - milyen is a színház egy osztályban? veszélyes vállalkozásnak tűnik: klamm tanár úr egyedül csatázik, nem segíti sem technika, sem a "hazai pálya", na mi van, ha megeszik reggelire?
(én meg egyleőre nem találom a diavetítőt, de ezt hagyjuk is)
megyünk az esőben a Bolyaiba, pont egy műszaki suliba, pont a legnagyobbakhoz, és pont hogy jó sokan is lesznek, ez persze jó. kedvesen fogadnak, jut idő készülődni, izgulás van. mert tényleg bezúdul a negyvenegynéhány kétméteres tanárnőijesztő, és nem akar előreülni, naná.
(nem mellékesen: és majd mit szól a három valódi tanárnő, akik velünk nézik az előadást? ajajj. na jó, ezt elárulom: le a kalappal!)
kezdődik. klamm tanár úr nagy spíler, tíz perc, és övé a terem. mert az osztály is remek partner, veszi a lapot. és figyel, öröm nézni. bár magam meg voltam győződve róla, hogy a vöröshajú srác kettővel előttem csak bámul ki az ablakon, de mégsem. előadás után ott van, és jókat kérdez. így megy ez. nagyokat röhögünk és hallgatunk.
(megy ez diavetítő nélkül is... :))
siker! a csapat nagy része marad még néhány szóra - ez tanítás végén és ebéd/délutáni órák előtt nagy megtiszteltetés. komolyan. lehet kicsit beszélgetni, és bár még nagyon nem találtuk ki a dolog formáját, mégis sok minden szóba kerül: hogyan kellene kommunikálnunk egymással, miből születik a (tanári) tekintély, mi is az a hatalom... és persze az iskolai sztorik. jó ez, mert mindenki őszinte, és úgyis lehet őszintének lenni, hogy tanár-diák együtt mondja, amit gondol. és persze sehol sem fenékig tejfel az iskolai élet, de azért én a bolyaisokat kicsit irigylem...
és remélem, Spy nem kap egyhamar egyest irodalomból (hogy lehet magyarból egyest kapni, de tényleg?)
és éljen, mire magunk megtanuljuk használni a blogot, már jön is komment!!!
(ui: tud valaki diavetítőt javítani a Bolyaiban?)
Bolyai
2008.03.11. 15:08 | klamm tanár úr | 7 komment
sziasztok srácok!
nem tudom, Ti hogy vagytok vele, nekem ez egy jó találkozás volt Veletek, Nem tudtam, hogy tiszta fiúosztály lesz, és azt se tudtam, hogy ez egy reál suli. Ez egy igazi mély-fejes volt nekem, de túléltem... folyt. köv.
Ti mit szóltatok? Szerintetek megért ez egy irodalom órát?
2008.03.04. 22:47 | klamm tanár úr | 2 komment
Címkék: színház lázadás tanár diák osztály iskola háború
„Az iskola kényszer. Mindig is az volt, és mindörökre az is marad, és tanár és diák egyaránt éppen ennek a kényszernek köszönheti, hogy egyáltalán létezik. Mindig reméltem, hogy valaki belátja egyszer ezt, hogy egy szép napon levelet kapok egy volt diákomtól, hogy Klamm tanár úr, önnek igaza volt. És tudják mi a vicc? Hogy sose kaptam ilyen levelet, egyet se. Mindegy, spongyát rá."
Utolsó kommentek