Klamm háborúja

Nógrádi tanárnő "enyhe" nyomására végre újra írok.... Igen pörgös volt az elmúlt időszak. A múlt év januárjában naponta hallgattam a "nekem szóló" mondatokat. Majd sorra járva a városokat különböző "szerencséseknek" adtam át a "szerepemet". Elérkezett a november és vele a lengyel turné, a monodráma fesztiválok füzérével, ahonnan szép sikerekkel tértünk haza. No és egy fontos tapasztalattal: nem kellett volna elhanyagolni azt az orosz nyelvet! Ugyanis a különböző nemzetiségű csoportokkal ez lett volna a közös nyelv... Az első állomás Wroclaw: a fesztivál egyik fő díja. Mellesleg pedig életem első találkozása egy színházi macskával, aki amúgy az előadásokkal szemben a próbákat preferálja. Innen egy rövid kirándulás egy Klocko nevű kisvárosba, amelynek a közönsége állva tapsolta meg előadásunkat. Következett Torun, ahol a többi lengyel várossal ellentétben, egy osztályteremben adott elő Klamm tanár úr. Itt, annak ellenére, hogy iskolában voltunk (vagy talán éppen ezért) a tanítás előtt egy igazi tűzoltó ellenőrizte, hogy minden rendben van-e. Varsóban mi nem vesztünk el, azonban a közönségünk nagy része sajnos igen, ugyanis a helyi színművészetiseket a vizsgáik elrabolták. Vagy lehet, hogy hűen az egyetemi hagyományokhoz, ezt az előadást egyszerűen ellógták?