Némi nyári pihenő és fesztiválozás után gyorsan és hirtelen gyorsulással indult Klamm tanár úr tanéve - ezúton is elnézést kérünk a Tisztelt Olvasótól, hogy bizony-bizony elmaradtunk a naplónkkal!
Könnyed kezdésünk volt szeptemberben a Vörösmarty Gimnáziumban, ahol a t. tanári kar edzette velünk magát az új feladatokra... :)))
Októberben az egri Forrás Gyermek-és Ifjúsági Házban 2 előadással borzoltuk a kedélyeket, majd Szombathelyen tetőztük be a hónapot, ahol hatszor is alkalmunk nyílt találkozni tanárokkal-diákokkal. Külön örömet jelentettek a hosszúra nyúlt, és igen tanulságos beszélgetések. Íme egy nézői összefoglaló:
Minden tanár gyilkos - Klamm háborúja a Weöres Sándor Színházban
Melhardt Gergő, 2008, október 19 - 13:05
Rovat:
Szása öngyilkos lett, de ennek már egy éve. Ez egy dolog. Az meg egy másik, hogy emiatt a VII. b osztály hadüzenetet küld Klamm tanár úrnak, amiben kérik tőle, hogy nyilvánosan kérjen bocsánatot, amiért tavaly nem adta meg Szásának a kettest németből, hogy leérettségizzen, és emiatt felakasztotta magát. Persze Klamm erre nem hajlandó. A sejtelmes ismertető szöveg mögött (ami nem ez a fönti, ezt csak én találtam ki, a sejtelmes ismertető a színlapon szerepelt) egy néhány éves német monodráma, azaz egyszereplős színdarab áll, amelyet Magyarországon először Scherer Péter ad elő (a rendező Novák János) néhány hónapja a Kolibri Színházban Budapesten és a Weöres Sándor Színház Csigapad-diákbérletének első előadása volt.
Egészen furcsa megoldás, hogy a nézőtér majdhogynem (sőt, egészen) az előadás része, sőt, a nézőtér első sorai iskolapaddá átalakítva maga a hetedik bé, akik miatt Klamm minden nap egyre idegesebb, néha komédiába áthajló jeleneteket előadva emiatt. Az egyik percben még békésen(?) ír Goethéről a táblára, aztán hirtelen eldobja a krétát és az osztálynak szegez egy kérdést – hát milyen tanár ez? Furcsa, az biztos. Furcsa az is, hogy már nyolc éve feljegyzéseket gyűjt a tanárokról és a diákokról (például hogy a tornatanár az órája után a kerítés mellé vizel), amiket a pincéjében tárol – és azt gondolja, majd egyszer valamire felhasználja. Persze aztán nem használja fel semmire. Furcsa az is, hogy ahogy elkezdi mesélni a reggeli történéseket, hogy megvágta magát borotválkozás közben, az egész egyre inkább kezd átmenni egy szürrealista látomásba, főleg a rész csúcspontjánál, mikor a tanári asztalon fekve beszél arról, hogy a vécécsésze oldalára írta fel az élet lényegét (három szóban!) és az arra járó csótányt szétrágta…
Nem csak furcsa Klamm, de nagyon ellentmondásos is. Amint már írtam, mintha mániás depressziós lenne, a „normális” és „őrült” időszakai váltogatják egymást; ahogy előrehaladunk a történetben, egyre több az „őrült”, míg elérünk a darab csúcsáig, és megint egy viszonylag normális néhány perccel ér véget az előadás, amikor a néző még nem sejti, hogy mi lesz a befejezés. Ellentmondás még, hogy míg az első és a második jelképes nap között (amiket csengőszóval választ el) még békésen fütyörészve fogyaszt el egy pohár vizet, az utolsó napon már üvegből issza a vodkát, ellentmondva saját elveinek, miszerint soha nem iszik üvegből.
Amikor körülbelül egy és negyed óra után a terem elsötétül, Klamm kimegy, visszajön, kimegy, visszajön a tapsra, a néző még mindig gondolkodik, olyan nagy hatással, szinte sokkoló hatással volt rá az előadás. Aztán szerencsére Scherer Péter – aki ekkor már nem Klamm, csak Scherer Péter – szól, hogy mindenkit várnak néhány perc múlva egy kis beszélgetésre a darabról, amin sokan ott is maradtak. Néhány egészen buta kérdést leszámítva (például hogy mennyi volt a betanult szöveg) ez is nagyon érdekes volt.
Scherer Péter, azt hiszem, hatalmas feladat elé állt – nem hiszem, hogy könnyű lekötni ilyen sok fiatal figyelmét és mindeközben ilyen hitelesen alakítani Klammot. Az sem zavarja meg (habár miért is zavarná?), amikor néhány néző olyankor nevet, ami lehet, hogy ugyan viccesen hangzik, de a tanár előadásában sokkal inkább tragikus és egyáltalán nem nevetnivaló. Ráadásul lelkileg is megterhelő lehet egy nap háromszor (mert itt Szombathelyen a sok bérletes miatt egy nap három előadást kellett tartani!) megőrülni, aztán fél óra múlva megint kezdeni előről normálisan…
És hogy mi az élet végső lényege, ami olyan fontos, hogy utolsó üzenetként a vécécsészére lehet felírni? Ott van a címben. Minden tanár gyilkos.
Köszönjük , Gergő!
folyt.köv.
Utolsó kommentek